2018. február 14., szerda

Pár szó a tegnapról és a tervek

Megszerveztük az első találkozót.

Nagyon örülök annak, hogy aki eljött - és akivel tudtam azóta beszélni - szuperlelkesen és egyértelműen pozitívan nyilatkozott a beszélgetésről. Bízom benne, hogy nem csak én éreztem jól magam, de elég szigorú, objektív személyek is elismerően biccentettek a végén, meg vagyok elégedve.

A blogon kívül egyébként semmi előszele nem volt sehol ennek az összejövetelnek és végül elég szerencsétlen módon kevesebb mint egy héttel a kitűzött dátum előtt szóltam viszonylag korlátozott számú embernek. Már ekkor éreztem, hogy jó úton járunk, hiszen a meghívóim is igen sok lelkes reakciót váltottak ki. Jónéhányan jelezték, hogy mindenképp jönnének, de ez a kedd már nagyon közel van és nem tudják magukat szabaddá tenni, de mindenképp szóljak legközelebb is. Még facebook live stream és skype-os csatlakozás igénye is felmerült, ilyet azonban én egyelőre nem akarok, ez a kör legyen offline, kameráktól mentes.

A februári havaseső és a sok hülye munkahely is keresztül húzta néhány jelentkező terveit, mindennek ellenére szerintem egy teljesen kellemes csoportlétszámot hoztunk össze, kicsit tartok is tőle, hogyan tudjuk majd jól kezelni azt, ha megnő a létszám. Bízom benne, hogy menni fog ez is.

Nagy örömömre még a felkért hozzászólók is jelezték, hogy ha lehet, akkor később is jönnének, akár vendégként, akár szakértőként. Hát persze, hogy lehet.

Valójában az egyetlen, amit sajnálok, hogy le kellett zárni, amikor elérkezett az idő, de hát ez egy ilyen műfaj.

A sok érdeklődő és az első összejövetel pozitív tapasztalatai egyértelműen abba az irányba visznek tovább, hogy menjünk ezzel, legyen még, csináljuk, mert ez jó. 

Már van egy csomó ötletem, hogy milyen témákat dolgozhatnánk fel a jövőben és egy csomó technikai kérdésen is gondolkoznom kell, de örömmel teszem, mert úgy látom, hogy van értelme.

Akik a blog olvasói közül jöttek, nekik itt tudom megköszönni a részvételt.

2018. február 7., szerda

Kedden találkozunk!

Lett egy tök jó fej történészünk, aki nagy örömmel vállalta, hogy eljön, a latintanárnő is érdekesnek tartotta a felvetést és szívesen jön, a társadalompszichológus pedig már korábban jelezte, hogy ő is jönne. 

Szerintem jó csapat lesz, mind a hárman nagyon lendületes, jó fej, fiatalos emberek és mind a hárman lelkesen jönnek el, én azt gondolom, hogy jól jártunk velük. Szerintem jól fogjuk érezni magunkat.

A pontos időpont:

2018. 02. 13. 18:00. 

Kérlek Titeket, hogy ha lehet, próbáljatok pontosan érkezni, nyilván a dugót meg a vis major helyzeteket nehéz kiszámítani, de amennyire lehet, igyekezzünk.

A cím: 

Új Nemzedék Központ
1053 Budapest, Királyi Pál u. 6.

Egy brutálisan jó csokibolt van mellette, én a helyetekben sose mennék be.
Aki kocsival jön, számítson rá, hogy nem könnyű a környéken parkolni, cserébe vannak parkolóházak és tekintettel a 440 Ft/óra utcai parkolásra, azzal nem járnak rosszul.

A galérián leszünk, vannak rendes székek és babzsák fotelek is, az egész egy modern, fiatalos, kellemes kis hely, én többször megfordultam már ott és a helyiek is nagyon segítőkészek mindig mindenben.

Gyertek, jó lesz.

Ha jelzitek nekem fixen, hogy jöttök-e, annak örülök.

indiaikenyerlepeny@gmail.com

Illetve lassan talán elkészül majd egy másik, kicsit professzionálisabb honlap is.

2018. február 5., hétfő

Az első alkalom

Nem ért különösebb meglepetésként, hogy - ezen a téren abszolút kezdőként - nem várt nehézségekkel szembesültem. Történész fronton több alkalommal eljátszottuk azt, hogy valaki napokig (hetekig) tűzben tartotta a dolgot, majd visszalépett, szóval a szűk keresztmetszetünk egyelőre a történelem.

Ma este kaptam egy nagyon ígéretes telefonszámot, amit holnap fel is fogok hívni, de ha szerdáig nem sikerül lefixálnom a részvevőket, akkor el fogom halasztani az első alkalmat. 

Tanulunk belőle, legközelebb felkészülök arra is, hogy több lábon álljunk.

Eddig egyébként elég jó reakciókat váltott ki az egész programnak az elképzelése, szóval merek benne reménykedni, hogy alapvetően jó úton járunk és jó lesz ez, de ehhez kelletek Ti is.

Annak pedig nagyon fogok örülni, ha a blog felületéről várható vendégek - akik komolyan gondolják, hogy eljönnének - jelzik részvételi szándékukat, ugyanis másik helyszínre lesz szükségünk, ha 10-15 fő feletti vendéggel számolok.

Szerda este jelentkezem a fejleményekkel.

2018. január 23., kedd

Folyamatban

Folyamatban vannak az előkészületek, a szakértőknek kiment az e-mail, első körben a február 13-ra lövünk, 18:00 órára. Nyomós okkal még változhat az időpont, de próbáljatok meg hangolódni rá.

A 2. témával indulnánk.

Friss információ:

A szociálpszichológus* máris elfogadta a meghívást, ennek nagyon örülök.
A nevét nem írom ide, mert nem tudom, mennyire érzékeny az online megjelenéseire és nem biztos, hogy ez a blog jelen formájában számára kívánatos kontextust jelent, de annyit elárulok, hogy az MTA tudományos segédmunkatársa, kutatási területei a nemzeti identitás narratív konstrukciója és a kollektív áldozati szerep.

A történészre és a latinosra még várunk.

* Úgy gondoltam, hogy ehhez a témához nagyon jó lenne megkérdezni egy társadalompszichológus véleményét is.

2018. január 11., csütörtök

Témaválasztás

Jó, akkor mondom én.
Első alkalomra két témán gondolkozom, érdekel, hogy melyikre van nagyobb igény.

1. Atomenergia vs. megújuló energia. 
Előnyök, hátrányok és mi a baj/van-e baj Paks 2-vel.* 
(Egy fizikust, egy környezetvédőt és egy energiagazdálkodással kapcsolatos szakembert hívnék meg.)

2. Európa ma és a Római Birodalom másfél évezreddel ezelőtt. 
Gyakran elsütött analógia, de valóban lehet-e párhuzamot vonni? Milyen problémákkal küzd ma Európa és mibe bukott bele annak idején Róma?
(Egy brilliáns latintanár - az én volt latintanárom -, egy történész és egy Európa szakértő lenne a vendég.) 

Továbbra is fenntartom, hogy ha valakinek van témajavaslata, ne habozzon elküldeni nekem itt, vagy e-mailben (eddig kettő darab e-mailt kaptam, csupa jó ötletekkel).  

* Tudom, hogy mi a mainstream, de többek szerint - szerintem sem - azért nem olyan egyértelmű a válasz.

2018. január 7., vasárnap

Első téma

Február közepére lőném be az első alkalmat, amire egy ilyen kis bemelegítés jellegűként gondolok. Lesz egy csomó buktatója, mindenesetre induljunk el, nagyon számítok mindenki aktív (vagy passzív) részvételére. Részletekkel később jelentkezem.

A témaválasztás kapcsán is vannak ötleteim, de kíváncsi vagyok, hogy van-e valami, ami kifejezetten érdekelne itt többeket, úgyhogy ha valakit feszít a kíváncsiság, ne fogja magát vissza.

2018. január 2., kedd

Következő lépés

Jó, ha valaki még nem jelezte, hogy érdekli, akkor jelezze, de közben felteszem a következő kérdést.

Van egy hely a belvárosban, ahol már többször jártam és szerintem kezdetben teljesen alkalmas lenne erre a célra, a Ferenciek terétől másfél perc.

Nem az én helyem, de valószínűleg meg tudom őket győzni arról, hogy nagyon szuper ötlet odaadni nekünk alkalmanként a helyiséget.

Annyi kis gond még van velük, hogy hivatalosan hatig vannak nyitva, de ez is puhítható. Szóval jó eséllyel elérem, ha kell, hogy hétig-nyolcig tudjunk maradni.

Hétvégét nem akarok, arra gondoltam, hogy hétfő vagy kedd lenne, 18:00 órai kezdés és akkor ha mondjuk 1,5 órában gondolkozunk, akkor kulturáltan beleférünk nyolcig.

Ez mennyire működhet?

2018. január 1., hétfő

Friss levegő - talán egy új kezdet

Egy ideje pedzegetem, hogy szeretnék valami újat, valami mást, valami izgalmasat.

Tudom, hogy a blogomon nem sok jele volt, de titokban elég sokat gondolkoztam azon, hogy mi újat, mi mást, mi izgalmasat lehetne létrehozni egy ilyen online felületen.

Sok lehetőség szóba jött, most szeretném az egyiket kipróbálni. Szólok előre, hogy ez egy próbálkozás. Számtalan buktatója van és egyáltalán nem garantált a siker. Nem is szeretnék ígérni semmit, de azt viszont szeretném, hogy próbáljuk meg. Maximum nem működik, az is tapasztalat, tanulság. Ha meg működik, akkor nagyon jól is elsülhet.

Egy ideje álmodozom arról, hogy jó lenne építeni valamit. Jó lenne egy műhelyszerű közösséget létrehozni. Egy élőt.

Egy olyan játszóteret képzelek el, amiből rengeteget lehet tanulni és ami által új benyomásokkal, élményekkel lehet gazdagodni. Ahol lehet produktívan együtt gondolkozni. Ahol megbecsült érték tudni valamit, de ahol nem ciki nem tudni valamit, nem ciki kérdezni, az egyetlen ciki dolog az érdeklődés és nyitottság hiánya. Ahol lehet beszélgetni, véleményeket ütköztetni szabadon, az ésszerűség keretein belül, kulturáltan.

Kaptam tőletek leveleket. Tudom, hogy olyan emberek is olvasnak, akik ritka és izgalmas tudásnak vannak birtokában. Tudom, hogy vannak köztetek sokan olyanok, akik ritka és izgalmas tudásnak vannak birtokában, csak talán még maguk sem ismerték ezt fel. Vannak köztetek olyanok, akiknek vannak olyan ismerősei, barátai, akik valamiben jók, valamiben különlegesek. Van egy furcsa hobbijuk, egy érdekes foglalkozásuk, egy kutatási területük vagy valami különös ismeretanyaguk, amiről akár nem is tehetnek. Én is ismerek ilyen embereket. Egy részüket közelről ismerem, egy másik részüket pedig éppen hogy.

Kell ennek egy kis idő talán, amíg kiforrja magát, az is lehet, hogy elhal ez a kezdeményezés az első lépésben, de egyszerűen érdekel, tudni akarom, hogy működőképes-e.

Arra vagyok kíváncsi, hogy az olvasóim közül hányan érzik magukban a késztetést, hogy részesei legyenek egy ilyen kísérletnek.

Arról lenne szó, hogy időről időre, mondjuk havonta, kéthavonta egyszer csinálnánk egy összejövetelt. Nincs semmi kötelezettség, nem kell feltétlenül megszólalni, nem kell minden alkalommal ott lenni és lehet hozni barátokat, ismerősöket, szülőket, nagymamát, unokát, bárkit. Van pár ötletem, hogy hol lehetne ezt megszervezni, az az egy biztos, hogy Budapesten lenne.

Nem akarom, hogy ez rólam szóljon, én annyit tudok megtenni, hogy koordinálom, megszervezem, de amitől ez jó lehet és jól működhet, az az, ha vannak lelkes, aktív, érdeklődő emberek, akik beleteszik a saját részüket. Ez a saját rész lehet az, hogy hoznak valami témát, amiben ők jók, amihez értenek, ami érdekli őket, ami nem általános ismeret, hanem valamivel több annál. Azt is lehet, hogy van egy téma, amit érdekesnek gondolunk, jó lenne többet tudni róla, de senki nem ért hozzá. Akkor vagy megpróbálunk szerezni egy szakértőt, akit ki lehet faggatni, vagy ha olyan a téma, akkor valaki felkészül belőle. Ezek mind megoldhatók.

Azt is lehet, hogy szavazással döntjük el, hogy miről legyen szó. 

Az viszont biztos, hogy ezt én egyedül nem tudom megcsinálni, ehhez tényleg kell a közösség. Nem tudom, hogy az olvasóim mennyire érzik magukban a lendületet, majd most kiderül. Most kivételesen azt se bánom, ha ez a felhívás a saját olvasóimon túl eljut másokhoz is, hátha vannak olyanok, akik pont egy ilyenre vágynak, de eddig elkerülték a blogomat.

A kérdésem tehát a következő: csináljunk ilyet? Próbáljuk meg? Van erre igény?

Én tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok.

FRISSÍTÉS:

Nem különleges képességű embereket keresek. 

A fentebb leírt és valóban félreérthető megfogalmazás alatt arra gondoltam, hogy sokan vagyunk, akit érdekel valami, ami másokat nem, ez lehet egy teljesen banális dolog is. 

Ha mindenki beladja a saját - esetenként másra nem jellemző - érdeklődési területének megfelelő tudását, illetve a különböző személyiségek összekeverednek, abból szerintem egy csomó tanulságos dolog ki tud jönni. 

Például Balcsin az egyik szomszéd szokott vadászni és egy nyári este csomót tanultam a szarvasokról tőle. Vagy a házunkban lakik egy nő, akinek az édesanyja egy óriás divatdiktátor, tőle is sok mindent meg lehet tudni, például hogy a méregzöld bőrtáskámhoz egy kék cipő menne a legjobban (ő mondta). Vagy például a múltkor kiderült, hogy az üknagyapám "törzsi neve" szarvas volt, hát magamtól erre se jöttem volna rá. Úgy látszik, ez a szarvas visszatérő motívum, fel kellene vennem a kapcsolatot Enyedi Ildikóval, hogy csináljuk meg a Testről és lélekről kettőt. Valószínűleg a három felsorolt illető egyike sem tartja magát különlegesnek, mégis mindegyik tudott olyan információt átadni, ami adott pillanatban különösen értékes volt. Ettől több közösen gondolkozni, mint egyenként. Sőt én kifejezetten örülök, ha minél többen jönnek olyanok, akik máshogy látják a világot, mert a legtöbbet azoktól tudok tanulni én is, akik nem értenek velem egyet.

Szóval egyáltalán nem kell semmi különleges, én se vagyok különleges. Senki sem az és mindenki az egyszerre. Remélem, így már érthető.