2017. szeptember 5., kedd

Az élet csupa jelbeszéd - a halál álmosabb

Valamikor a nyár elején azt mondta Anyukám, hogy milyen gáz, hogy még soha nem látta a Dohány utcai zsinagógát belülről. Meg kéne nézni. Én meg gondoltam egyet és vettem két jegyet a Zsidó Kulturális Fesztiválra, a Koncz Zsuzsa koncertre. Amikor az Arénában volt Koncz Zsuzsa, kapott a barátnőjétől VIP-jegyet és nagyon tetszett neki, együtt énekelték az összes számot, ezért választottam ezt. Én soha nem hallottam még Koncz Zsuzsát élőben. Persze, hogy ismerem, ki ne ismerné és bevallom, kíváncsi voltam rá, szerettem volna látni legalább egyszer.

Én nagyon tudok lelkesedni mindeféle dolgokért és ezt a lelkesedésemet nem mindig tudom kellő higgadtsággal átadni (lehet, hogy azért, mert a lelkesedés nem higgadt dolog), de most megpróbálom. Hátha így jobban működik.

Viszonylag fiatal vagyok, az én generációm meg nem szokott ilyen Koncz Zsuzsa féléket hallgatni, mert az milyen már. Emlékszem, az egyik legkonzervatívabb csoporttársam egyszer belehallgatott az mp3-lejátszómba és nagyon jót röhögött, amiért éppen egy hülye északolasz népdalt talált meg. Egyszer bent felejtettem a témavezetőm szobájában az mp3-lejátszómat bekapcsolt állapotban és egy hétig alig mertem bemenni hozzá, mert akkor éppen a Bangó Margit életművet tanulmányoztam és az Elszakadt a fekete bőrcsizmám nem biztos, hogy óriás sikert arat kevésbé érdeklődő körökben. Szóval számomra a zene semmiképpen sem valami lélektelen elektromos vijjogás, hanem hangszerekből jön és története van. Ilyen értelemben Koncz Zsuzsa abszolút az érdeklődésem tárgyát képezi. 

A koncert messze felülmúlta a várakozásaimat. Volt egy stabilnak tűnő hangszeres és technikai stáb, az jó. Koncz Zsuzsa tisztán és szépen énekelt, az is jó. A zsinagóga - Európa legnagyobb zsinagógája - teljesen megtelt, ez is jó. Amire azonban nem számítottam, hogy ebben a jó környezetben ez a jó zene ezzel a jó szöveggel úgy szólal majd meg, hogy az valahogy egészen furcsán felkavaró, valami olyan hangulat lesz a teremben, amit a komponensek önmagukban nem tudnak megmagyarázni. Ez az, amitől egy előadó egyszerűen többletjelentéssel bír. Ezt élőben lehet csak megtapasztalni. Ez az, amit nincs értelme boncolgatni, ragozni, kommentálni. Nem gondoltam, hogy egy mezei hétfő este én a Dohány utcai zsingógában könnyes szemmel fogok Koncz Zsuzsát hallgatni, de látjátok, milyen az élet. Biztosan közrejátszott a zsinagóga, hiszen az egy emblematikus hely, ami nekem személyesen is fontos, de a zsinagógáktól azért még nem szoktam sírva fakadni.

Annak az eleganciának és méltóságnak, annak a tartásnak és szellemiségnek, amit Koncz Zsuzsa a pályája során végig következetesen képviselt, az esszenciája tisztán és egyszerűen vetül a közönségre egy ilyen fellépés alkalmával és ez nagyon jó. Nagyon jó, hogy ez működik nála. Néhány hete az anyósom meglátogatott minket és amíg összedobtuk az ebédet, Diana Krall-t tettem be. Éppen ez ment, amikor azt mondtam az anyósomnak, hogy Diana Krall szerintem benne van a három legintelligensebb könnyűzenészben a világon. Nem hiszem, hogy össze kell hasonlítanom Koncz Zsuzsát Diana Krall-lal (bár most már elmondhatom, hogy mindkettő koncertjén voltam), de az a határozott véleményem, hogy Koncz Zsuzsa a hazai könnyűzene történetének egyik legintelligensebb szereplője. Klassz este volt, nagyon örülök, hogy nem hagytam ki ezt az élményt az életemből.

Most kellene beágyaznom egy videót, de nem olyan. Ha tehetitek, menjetek el egy élő koncertre.

Tudom, hogy a szépségről és a szimpátiáról akartam írni, de még mindig nem tudok, mert eszembe jutott egy fontosabb téma és az a gyász.

Néha kimegyek a nagymamám sírjárhoz. Temetőbe. Szeretek temetőkben sétálni, szerintem Párizsba is csak a Père-Lachaise és a francia konyha miatt érdemes menni. Azt a temetőt különösen szeretem, ahol a nagymamám fekszik, ráadásul a temetőnek egy eldugottabb, széli részén van, ami azért jó, mert én beszélni szoktam és nem szívesen beszélnék úgy, hogy más is hallja. Amit ott beszélünk, az csak ránk tartozik. Legutóbb is úgy mentem, hogy egy csomó mondanivalóm van, de végül nem is beszéltem, csak ültem ott a meleg kövön. Ilyen is van. Azt hiszem, akkor is érti, mit akarok, amikor nem beszélek.

Még indulás előtt eszembe jutott, hogy megnézem a temetésről szóló értesítést, hova temették azt a volt kolléganőmet, aki nagyon váratlanul és fiatalon meghalt és viszek az ő sírjára is egy virágot. Szóróparcella. Nem vittem virágot. 

Nem mentem el a temetésre. Örök kérdés számomra, hogy el kell-e menni a temetésre. A barátnőm édesanyjának a temetésére se mentem el, azon mondjuk gondolkoztam, de végül nem mentem. Amikor a másik kollégám halt meg, arra a temetésre se mentem el, pedig akkoriban közvetlenül együtt dolgoztunk. Ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy mennyire érzéketlen bunkó vagyok, de engem egyáltalán nem érdekel, hogy mások mit gondolnak az érzelmi intelligenciámról, éppen elég, ha én tudom. 

Azért nem megyek el ezekre a temetésekre, mert szerintem a temetés az egyik legintimebb helyzet, ami adódhat az ember életében. Nem tartom túlzásnak azt mondani, hogy szívesebben töltenék fel a youtube-ra valami home pornót, mint hogy mindenféle hülye, akiket nem is ismerek vagy nem is kedvelek, belebámuljon az arcomba, amikor éppen gyászolom az egyik legfontosabb embert, akit elveszítettem. Nem megyek el a temetésekre, mert azt gondolom, hogy az illető rokonai azt se tudják, ki vagyok és nem akarom megzavarni a kéretlen jelenlétemmel a nyugodt gyászukat. Nekem ez sokkal fontosabb annál, mint hogy aláírjam a jelenléti ívet.

10 megjegyzés:

  1. Hatttöö Koncz Zsuzsarol egesz mas a velemenyem:-) Sajnos a hangjatol sem vagyok elajulva(bar lehet hogy mar megtanult enekelni) Nemreg a nemet tv leadott egy müsort ,ahol egy par kelet europai orszagbol mutattak be enekesnöket.Köztük volt ö is.Mivel nem ismerem az egesz eletet gondoltam megnezem.Es teljesen ledöbbentem hogy ö a 70es evekben mar rengeteget jart a nemetekhez,jol beszelt franciaul is.Tudom mas is jart ki külföldre na de abban az idöben kit engedtek?Aki hüseges volt es benyalt ahogy kell.Ezek utan meg enekli a Sarga rozsat...Javits ki ha nem jol gondolkodom.Nekem ö mindig egy hazug ember benyomasat kelti barmikor latom hallom.Talan erös dzo ez,talan jobb hogy nem igazan hiteles:-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom. Nem éltem abban az időben és szerintem soha nem fogom rendesen megérteni, hogy ki mikor mit csinálhatott és ez mitől függött, de úgy tudom, hogy elég komoly rendszerkritika volt a zenéibe bújtatva, emiatt például a Jelbeszéd c. albumát bezúzták és tíz évig nem is lehetett kapni, plusz a rádió sem játszotta. A rendszerváltás után pedig tudtommal elég komoly SzDSz-es volt, ami nem kifejezetten kommunista párt. A francia tudásából arra következtetni, hogy kommunista volt, az szerintem kifejezetten hülyeség.

      Én úgy látom, ahogy megírtam.

      Törlés
    2. Nem,termeszetesen nem azt gondolom hogy azert mert tudott franciaul akkor kommunista.Csak azert irtam mert több nyelvet beszelt,ami azert akkoriban szokatlan volt.Azt tudom hogy betiltottak sok szamat,lemezt is,ezert furcsa hogy ugyan akkor meg engedtek külföldre es nem csak a keleti reszre.Szamomra ez az ellentmondas,de nem tudjuk mi,hogy törtent.Mindegy is,ettöl meg szamodra mint elöado lehet szuper.

      Törlés
    3. Sokszor tapasztaltam én is, hogy mennyit hozzá tud adni egy zenei élményhez a hely. Ott van például a Veronai Aréna, nem tudom jártál-e már ott, felejthetetlen élmény.
      Koncz Zsuzsáról én sem feltételeztem volna, hogy tud élményt nyújtani, ráadásul jót.
      Az, hogy az Szdsz nem kifejezetten kommunista, nem jelenti azt, hogy nem voltak benne kommunisták vagy csúnya összefonódások (talán a leghírhedtebb az Eörsi és Társa ügyvédi iroda körmös Bauerrel).
      Márta

      Törlés
    4. Leszarom az SzDSz-t igazából, sokkal jobban érdekelnek az ókori amfiteátrumokban adott koncertek. Veronában voltam, de egyszer az operafesztiválra jó lenne kimenni. Volt egy aneszt. asszisztens kolléganőm, akit nagyon szerettem, mert 1.) az egyik legnagyobb magyar színésznő rokona, 2.) a férjével együtt imádták az operát és állandóan jártak Veronába is, 3.) jó ember.

      Ma láttam a Rai-on, hogy pénteken a Colosseumban lesz Andrea Bocelli show. Többek között pl. Sumi Jo és Elton John is ott lesz, milyen szép lesz... Remélem, nem kódolva adja a Rai1, mert akarom nézni. Annyira gyönyörűek ezek a koncertek.

      Törlés
  2. A temetésekkel kapcsolatban ha lehet mondani, szinte ugyanezen a véleményen vagyok. Tartsanak érzéketlennek, de én tudom, hogyan gyászolok valakit. Maximálisan tiszteletben tartom az ezzel kapcsolatos utolsó akaratot is. Köszönöm, hogy így leírtad. Gabi

    VálaszTörlés
  3. A temetésekkel az a fő gondom, hogy nem tudom, a közeli hozzátartozók mit szeretnének. Van, akinek megnyugvás és vigasz azt látni, milyen sokan eljönnek. Mások - például én - meg azt szeretnék, ha minél kevesebben bámészkodnának ilyenkor a közelben. Közben azt is tudom, hogy az első hozzáállás valószínűleg lelkileg egészségesebb. Mint ahogy az is az volt, amikor még a hangos jajveszékelés volt szokásban. Biztosan voltak a hangosan jajveszékelők között megszokásból vagy megjátszásból óbégatók, de akit valóban iszonyú fájdalom gyötört a veszteség miatt, annak óriási megkönnyebbülés lehetett tényleg, szó szerint kiadni a fájdalmat. Most meg álljál néma csendben, néhány könnycseppet elmorzsolva, mondjuk a gyereked sírja felett. És ha valakin az illem keretein túlmenően meglátszik, amit érez, mindenki zavartan félrenéz, és alig várja, hogy menekülhessen. Nonszensz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, hogy egészségesebb-e az első hozzáállás. Én nem érzem magam kevésbé egészségesnek attól, hogy a gyászomat a magánügyemnek tekintem. Én nem jövök zavarba tőle, ha valaki nagyon sír egy temetésen, csak azt tudom, hogy ha én valami miatt nagyon szomorú vagyok, akkor nem szeretem, ha vannak körülöttem. Illetve azt a tudatot szeretem, hogy van hova hazamennem és ez fontos, de azt nem, ha a közvetlen környezetmben van bárki.

      Törlés
  4. Igen, a zsinagógának tényleg nagyon különleges hangulata van, én Szalóki Ágin voltam ott és az is nagyon erős élmény volt, egy sima szabadtéri vagy müpás koncertnél jóval szebb.

    VálaszTörlés
  5. Én teljesen egyetértek a temetésekhez való hozzáállásoddal. Amikor az én nagypapám halt meg 2 évvel ezelőtt, akkor legszívesebben hazaküldtem volna mindenkit a temetésről. Mert annyira látszott az egybegyűlteken, hogy csak pofavizitre jöttek. Amíg élt a nagypapám, addig ezen emberek 98%-a arra nem volt képes, hogy felhívja őt telefonon beszélgetni. A temetésen meg hirtelen mindenkinek fontos volt álszenteskedni... Én úgy voltam vele, hogy akinek életében nem volt fontos a nagypapám, annak semmi keresnivalója nincs a temetésén sem. Engem kifejezetten zavartak ezek az emberek.

    VálaszTörlés

Kérlek, légy tekintettel másokra.