2017. július 15., szombat

Még azt is utálom,

hogy nem tudok mást mondani, mint primitív közhelyeket.

Alapvetően komoly problémáim vannak azzal, hogy feldolgozzam azt, hogy egyszer meghalunk és nem lehet mindenki itt örökké, de a gusztustalan, undorító, sunyi kis szar betegségek és az élet megmagyarázhatatlan igazságtalanságai különösen ki tudnak zökkenteni a jókedvemből.

Hosszú idő után néhány napja újra meghallgattam ezt a zenét, nem gondoltam, hogy ilyen hamar aktuálissá válik. Bárcsak soha ne lenne ez.

5 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Váratlanul meghalt egy ismerősöm. Nem közeli (bár együtt dolgoztunk évekig), de szerettem őt és nagyon sajnálom, mert végre igazán boldog volt és ezt olyan jó volt látni. Nemrég még a föld fölött járva mesélte a kis szerelmét, most meg egy hét alatt elvitte egy betegség. Nem is értem az egészet.

      Nem szeretem a rébuszokban beszélést, a drámázást meg főleg nem (kicsit meg is bántam ezt a bejegyzést), de mostanában több ismerősöm, kollégám halt meg fiatalon/lett beteg és ez most nagyon hirtelen jött és valahogy tök rosszul érintett.

      Törlés
    2. Sajnálom.

      Az engem is megvisel (most, amióta meg szálegyedül vagyok itt egy nagyváros közepén, pláne) hogy mennyire tervezhetetlen az élet. Én nagyon szeretném tudni, hogy mire számítsak az életemben úgy általában, és egyszerűen nem lehet tudni.

      Törlés
  2. Te jó ég, milyen betegség az, ami elvisz egy hét alatt?

    VálaszTörlés

Kérlek, légy tekintettel másokra.