2017. március 14., kedd

Tokody40

Tegnap este egy jól sikerült áriaest keretében az Operaházban ünnepeltük Tokody Ilona negyvenéves jubileumát. Sok szép pillanata volt az estének és tudnék hosszan írni arról, hogy az élő zene, különösen az opera nagy pillanatainak lelke szerintem miben lakik, vagy hogy én magam hogyan élem meg azt az elemi és kristálytiszta örömöt, amit az opera egy-egy pillanata okozni képes, de ez annyira személyes és annyira egyéni, hogy inkább csak biztatni tudom az összes olvasómat, hogy próbálja megtalálni a saját pillanatait ebben az aranybányában és ha egyszer ráérez, akkor garantálom, hogy jobb lesz, mintha belőné magát heroinnal.

Fogok írni operáról, mert nekem fontos, hogy segítsem ezt a műfajt legalább annyival, amire ez a blog képes. Szeretném ráébreszteni az embereket, hogy az opera nem a molyirtószagú özvegyasszonyoké, hanem az övék is. Annyira az övék, mint a Fiúé, az Anyukámé, az enyém és az ifi kajakosoké, akik az Operába járnak kultúrfitnesszre.

Visszatérve Tokody Ilonára, azt hiszem, nyugodtan átgondolhatjuk néha a saját életünket, hogy képesek voltunk-e, képesek vagyunk-e egy cél alá rendelni az egónkat. Nekem kell ezen gondolkoznom. Bízom benne, hogy igen. Tokody pályájából mindenesetre egészen biztos, hogy mindannyian tudunk tanulni és erőt meríteni. Nagyszerű teljesítmény, nagyszerű ember.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, légy tekintettel másokra.